The Bristol Bulldog is a British Royal Air Force single-seat biplane fighter designed during the 1920s by the Bristol Aeroplane Company. More than 400 Bulldogs were produced for the RAF and overseas customers, and it was one of the most famous aircraft used by the RAF during the inter-war period.

A Bristol Bulldog a Brit Királyi Légierő együléses kétfedelű vadászrepülőgépe , amelyet az 1920-as években tervezett a Bristol Airplane Company . Több mint 400 bulldogot gyártottak a RAF és a tengerentúli ügyfelek számára, és ez volt az egyik leghíresebb repülőgép, amelyet a RAF használt a két háború közötti időszakban.

The F-14 Tomcat is a fourth-generation, twin-engine, supersonic, variable-wing fighter aircraft developed by Grumman in the United States of America for the air defence of US Navy aircraft carriers, replacing the F-4 Phantom II and F-8 Crusader aircraft. It iscatapult-launched, equipped with a brake hook, and can be refuelled in the air. Developed to counter mass bomber and drone attacks, it was the first aircraft in the world to have simultaneous targeting capabilities, and its AIM-54 Phoenix missile was the world’s first active locator-guided missile, capable of engaging six targets simultaneously.

Az F–14 Tomcat negyedik generációs, kéthajtóműves, szuperszonikus, változtatható szárnynyilazású vadászrepülőgép, melyet a Grumman fejlesztett ki az Amerikai Egyesült Államokban, az Amerikai Haditengerészet repülőgép-hordozóinak légvédelmére, az F–4 Phantom II és az F–8 Crusader repülőgépek leváltására. Katapulttal indítható, fékhoroggal felszerelték, levegőben utántölthető. A tömeges bombázó- és robotrepülőgép-támadások ellen kifejlesztett gép a világon először rendelkezett szimultán célleküzdési képességekkel, az általa alkalmazott AIM–54 Phoenix rakéta volt a világ első aktív lokátoros önirányítású rakétája, melynek segítségével egyszerre hat légi célt tudott támadni.

Nashorn (German: [ˈnaːsˌhɔɐ̯n], German for „rhinoceros”), initially known as Hornisse (German „hornet”), was a German Panzerjäger („tank hunter”) of World War II. It was developed as an interim solution in 1942 by equipping a light turretless chassis based on the Panzer III and Panzer IV tanks with the 8.8 cm Pak 43 anti-tank gun. Though only lightly armoured and displaying a high profile, it could penetrate the front armour of any Allied tank at long range, and its relatively low cost and superior mobility to heavier vehicles ensured it remained in production until the war’s end.

A Hornisse-t (Lódarázs) – amit később Nashornnak (Orrszarvú) is neveztek mert Hitler nem tartotta elég fenyegetőnek a Hornisse nevet – a 8,8 cm-es Pak 43/1-es L/71-es ágyú hordozására tervezték. Előzménye a Panzerjäger 10,5 Dickermax prototípus volt, amely a nagy terhet jelentő 10,5 cm-es lövegével műszakilag megbízhatatlan volt, ezért cserélték le a 8,8 cm-esre. Ez a németek által a második világháborúban gyártott egyik legerősebb harckocsiágyú, így a háború egyik legsikeresebb páncéltörő lövege. A lövedék 1080 m/s-os kezdősebességével bármely, a szövetségeseknél hadrendben álló páncélos kilövésére alkalmas volt. 1942 októberében döntés született: az eredetileg megrendelt 500 darabból 100-at nyári támadás során vetnek be a keleti fronton. Itt is, mint a Hummel vagy a Panzerjäger 12,8 Selbstfahrlafette esetében, egy meghosszabbított Panzer IV-es alvázat használtak fel úgy, hogy a motort előrébb, a váz közepére helyezték, de beépítettek PzKpfw III alkatrészeket is.

The MÁVAG Héja („Hawk„) was a Hungarian fighter aircraft of World War II based on the Italian Reggiane Re.2000. The 70 Re.2000s delivered from Italy were converted into MÁVAG Héja Is by being fitted with Hungarian-built Weiss Manfréd WM K-14 engines, armor for the pilot, an additional fuel tank, and being modified in various other ways. The MÁVAG Héja II was an entirely Hungarian-made fighter developed from the Héja I, but with even more changes, including replacing the Italian machine guns with better Hungarian ones and installing a more powerful Hungarian engine.

204 Héja IIs were built by MÁVAG for the Royal Hungarian Air Force (Magyar Királyi Honvéd Légierő, MKHL). Héjas were used in operations against the Soviet Union alongside German units and in the defense of Hungary.

1939 decemberében a magyar kormány 70 darab Reggiane Re.2000 vadászgépet vásárolt Olaszországból. A gépeket a MÁVAG-nak szállították le, ahol azokat átalakították, új jelölése Héja I lett. Az eredeti Piaggio P.XI motorokat magyar gyártmányú Weiss Manfréd Gnome–Rhône 14K csillagmotorra cserélték le, mely Hamilton Standard háromágú állítható légcsavart hajtott. A WM K-14 motort a francia Gnome–Rhône 14K licence alapján gyártották. Mivel ez a motor könnyebb volt az eredetinél, a törzset 400 mm-el meg kellett hosszabbítani, hogy a gép súlypontja a tervezett helyre kerüljön vissza. Mellesleg a Piaggio motort szintén a Gnome-Rhône 14K licence alapján gyártották, de megbízhatósága elmaradt az eredeti mögött.

Hamarosan döntés történt további Héja vadászgép legyártására. Ezek MÁVAG Héja II jelölést kaptak. Az új Héja II teljesen magyar gyártmány volt, itthon gyártott sárkánnyal, motorral és fegyverzettel. Ez a változat több ponton is különbözött az eredeti konstrukciótól. A fegyverzetet lecserélték 2 darab a gép orrába felül beépített motorhajtású 12,7 mm-es Gebauer géppuskára egyenként 300 lőszerrel. A gép hossza 8,40 m lett, legnagyobb vízszintes sebessége 4200 m-en 485 km/h volt. A repülési idő 2 óra 30 perc volt. Az első MÁVAG Héja II 1942. október 30-án szállt fel, és a gyár összesen 203 Héját gyártott le a Magyar Királyi Honvéd Légiflotta számára. Az utolsó gépet 1944. augusztus 1-jén szállították le, ezután a gyártást leállították.